TATAI TÁVLATOK

Magyarország egyik legjellegzetesebb települése, mégis legtöbbször csak az M1-esen száguldva konstatáljuk: igen, most ha-ladtunk el Tata mellett. Ez a huszonnégyezres kisváros sokszor szinte elvész a közhelyek árnyékában, miszerint a környék, köszönhetôen Tatabányának és Oroszlánynak, ipar- és bányavidék, nem pedig a vá-gyott városias, de mégis természetközeli ideális családi lakóhely.

Túl azon, hogy az említett ipari centrumok sem a rendszerváltozás elôtti csupa por és füst települések már, Tatáról ez korábban sem volt elmondható. Sôt, az az egyedülálló tulajdonsága, hogy a város kellős közepén festôi tó terül el, partján fél évezredes várral és számos más muemlékkel.

Az ilyen összetéveszthetetlen karakteru településeken családi házat tervezô építészek egy része minden igyekezetével azon van, hogy ha törik, ha szakad, megjelenítse épületén a hely jellegzetes motívumait, a vélt vagy valós mediterrán, hegyvidéki, vagy modern nagyvárosi hangulatot. Mások pedig fittyet hánynak minden helyi jellegzetességre, csak hogy valami feltunôt alkossanak. Mindez rendszerint a megbízó sokszor túlzottan is határozott elképzeléseinek is köszönhetô.

Esetünkben józan kompromisszum született. A város szélén fekvô, a hazai átlagnál lényegesen nagyobb területen fekvô telken épült családi készház építése során nem merült fel különösebb alkalmazkodási kényszer. Mindemellett a házon felfedezhetünk néhány szolid utalást a genius locira is. Az épületen körbefutó hangsúlyos terméskô lábazat a sarkoknál szinte bástyaszeruen kúszik fel a falakra. Ugyanez a kôburkolat mértéktartó ízlésrôl tanúskodva megjelenik a garázshoz vezetô kerti úton is.

Ha a kô jelenti a ház egyik karakterelemét, akkor mindenképpen a fa a másikat. A vi-szonylag nagy kiterjedésu, szinte ranchszeru villa tagoltabbá tételét segíti, hogy a tágas, látszó fedélszéku nappali, illetve a ház túlsó végén a garázs határoló falai is fából készültek. A középsô házrész pedig a vajszínre vakolt téglafalakkal és a már említett súlyos kôlábazattal szinte tényleg várszeru. A középsô házrész zsalugáteres ablakai még egy cseppnyi alpesi hangulatot is becsempésznek az épület arculatába. Így aki körbejárja a családi házat, egyaránt találkozhat az északi rönkfaépítészet, az amerikai farmstílus, a mediterrán, a hegyvidéki hangulat és a helyi hagyományok megnyilvánulásaival. Ez az elsôre szinte kusza eklektikának látszó kavalkád valójában egy kellôen fegyelmezett épület leírása.

A szolidan megjelenített stíluselemeket egy tárgyilagosan megfogalmazott, minden fölösleges sallan-got nélkülözô, betoncseréppel fedett ala-csony hajlásszögu tetô fedi. A tetôtér beépítésére a telek méretébôl adódó nagy hasznos alapterület miatt nem volt szükség. Ideális megoldás született tehát: úgy sikerült egy szinten elhelyezni az összes funkciót, hogy a ház vízszintes irányú terjeszkedésé-vel sem uralja el a telket.